Gondoltatok már arra, hogy a bevásárlókocsira huzatot varrjatok? Vagy tartót a WC papír gurigáknak? Nos, ha praktikus varrományokat szeretnétek megcsodálni, irány
Zita blogja! :)
Az ünnepnapi vendégségbe pedig a mágneskapocs bevarrásának leírását hozta:
Mágneskapocs bevarrása Zitától
Ezekből a részekből áll a mágneskapocs: egy negatív oldal, egy pozitív és két alátét. Ha össze vannak kapcsolódva, akkor alig lehet szétszedni őket kézzel. Ne ijedjen meg senki, ha bent lesz a táskában és lesz felület a megfogáshoz, akkor már nem lesz ilyen erős, könnyebben nyílik.
Ráteszem a bélésre a táskának megvarrt anyagot (itt egy nadrág adja). Bejelölöm a bélésen a táska szájának vonalát. A képen alig látszik, mert a rózsaszín tollat kellett használnom, ami gyorsan elhalványul (a kék nem látszik a kék anyagon).
Megjelöltem a táska függőleges középvonalát. A táska szájának vonalától kb. 2 cm-rel lejjebb metszi a függő vonalat az a hely, ahová kerül majd a mágneskapocs. Azért teszem valamivel lejjebb, mert a táska szétnyitásához meg is kell tudni fogni a táskát a hüvelykujjakkal. Ha ezt nem számoljuk rá, akkor nem hagyunk felületet a megfogáshoz. A metszéspont az alátéten látható kör alakú luk helye lesz. Rávasalok egy darab (5x5 cm) közbélést erősítésnek. Persze mindkét oldalon, és a fonák oldalra!
Itt már elfedi a metszéspontot a fekete közbélés. Ilyenkor jön a jól bevált szemmérték. A képen látható öltésbontó szike segítségével szúrom át és vágom ki az anyagokat! Azért anyagokat, mert egyszerűbb a szépen egymáshoz igazított bélés két oldalát egyszerre átvágni, mint a másik oldalon újból jelölgetni, stb.
Itt látszik, hogy hova kerülnek a lyukak.
Nem mutatja jól a kép, de az öltésbontó egészen tövig be van tolva az anyagba, mert ott van az éle. Vigyázva kell előre tolni, mert az anyag erős a közbélés miatt, és nehezen indul el, de ha egyszer nekilódult, akkor akár egy mozdulattal szétnyisszanthatjátok az egész bélést. Tehát óvatos, "kézifékes" indulás szükségeltetik! Inkább többször igazítsatok, mint egyszer nagyot vágjatok!
Itt látszanak a metszett rések, mellettük a kapcsok.
Megint túlbiztosítok! Színtelen lakkal meg szoktam kenegetni a bevágott nyílást, hogy nehogy később a használat közben tovább bomoljon.
Beteszem a lyukakba a kapcsokat. Én a hátoldalba illesztem a vastagabb részt, szerintem úgy csinosabb.
Mindkét kapocs bekerült a helyére.
A hátoldalukon történő munkához egy réteg valamivel lefedem a másik kapcsot, mert minduntalan összekapcsolódnak. Így is, csak könnyebb szétválasztani őket.
A hátoldalon így néz ki. Aki előzőleg ellenőrizte, hogy egy helyre vasalta-e fel a közbélést mindkét bélésoldalra, azt most nem éri kellemetlen meglepetés.
Egy darabka anyagmaradékot (2x6 cm) három rétegűre hajtok össze. Szükség lesz ismét a bontóra.
Itt is bejelölöm a metszés nyílását.
Itt is bejelölöm a metszés nyílását.
A megjelölt részt mindhárom rétegben átvágom.
Én itt is inkább utólag vágok még rajta, mint egyszerre átszaladjak ez egészen!
Ráteszem a háromrétegű anyagalátétet is a fém fülekre. Jobb tartása lesz a kapcsoknak, ha nem csak a saját, fém alátétjüket használom.
Most jön a fém alátét.
Ez a nagyobb méretű kapocs, ezért kézzel már nehéz lehajtani. Az ollót használom hozzá. Ne kifele legyen hajtva a fül, hanem a képen látható módon, a közepe felé!
Lehajtom az ollóval a másik fület is, rá az alsóra.
Levágom a felesleges alátét anyagot és kész is van a beültetés.
Alig látható módon, egy-egy duplaszálas cérnával öltve hozzávarrtam a táska külsejéhez a mágneskapocs közvetlen közelében levő bélést. Így a táska szétnyitásakor azonnal szét is kapcsolódik az alkatrész, nem csak akkor, mikor már a bélések is elhúzódnak egymástól.
