2011. április 21., csütörtök

Egy éve már...

Ma van egy éve, hogy Mama meghalt. Azóta is sokszor eszembe jutnak a tőle tanult, vele átélt dolgok. Varrni, hímezni, horgolni is sokat tanított. Életem első patchwork hátizsákját az ő lábbal-hajtós Singer varrógépén varrtam farmermaradékokból. Emlékszem, nem szerette, ha vastag anyagot varrtam vele. Mama nagyon sokat kötött, horgolt is, minden unokájának készített zoknit, kesztyűt... mikor mire volt szükség.

Lehoczky Józsefné Walter Sarolta

Nemcsak a varrásban, kézimunkában volt példa előttem, hanem hitében is. Tudott bizakodó lenni a legnehezebb körülmények között is. Gondolatait sokszor versbe öntötte és naplót is írt. Most elkezdtem begépelni őket, hogy majd a családban mindenkinek megmaradhasson emlékül. Miközben olvasom a verseket, nagyon sokszor megfordul a fejemben, hogy úgy megkérdezném tőle, mire gondolt, mit élt át akkor... Olyan jó, van egy verse, amiben rólam is ír. Nem név szerint, de lányunokát említ, s rajtam kívül csak fiúk vannak, szóval nem lehetett más. :)


Ez a kép akkortájt készülhetett rólunk, amikor a verset írta.

Jön az ősz!

Nyár közepén óvodába menve,
Kislány unokámat kézfogva vezetve
Lábunk elé repült egy sárga falevél,
Melyet leszakított a viharos szél.

Nézd nagymama, jön az ősz!
Így szól nekem a kicsi szösz,
Óvónéni mondta, ha lehull a levél,
Jön az ősz... - és beszél-beszél.

Beszél az első sárguló levél,
Figyelmeztet a hűvös nyári szél,
Jön, küldi jelét egy sárguló levél,
Hogy meleg nyár után jön az ősz – tél.

Ha most napsugaras, szép az életem,
Van figyelmeztető hulló levelem.
Nem marad mindig szép zöld mező,
A baj, betegség jelzi, hogy jő és jő.

Vedd észre te is az első levelet,
Figyelmeztetően jön teneked.
Készüljünk fel, nehogy dideregve
Gondoljunk majd az üres évekre.

Legyenek ágaink gyümölcsökkel rakva,
Hogy az ősz áldását bebizonyíthassa.

1985. július


Anyu írt egy kis összefoglalót Mama életéről, itt elolvashatjátok.

És végül egy gyönyörű zeneszám, amit egy évvel ezelőtt az öcsém küldött, amikor megtudtuk, hogy Mama hazament Istenhez. Nekem azóta mindig Mama jut eszembe róla. Hiányzik.

8 megjegyzés:

  1. Micsoda ragyogó arc!!! Micsoda szeretet!

    VálaszTörlés
  2. Ez az örökség az, ami mindennél többet ér!

    VálaszTörlés
  3. Szeretném, ha rám is így emlékeznének! Természetesen minél később.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon -nagyon kedves Nagyanyóka lehetett! Olyan jóságos és huncut is a mosolya.:)
    Elszorul a torkom,pedig én most "csak" apósomat, de nekem Apukámat nem látom jó sokáig.:( DE találkozni fogunk:)

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű a Mama arca és a vers is!

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép a vers, amit a Nagymamád írt, és az is, ahogy Te írtál róla. Nagyon meghatott, mivel az én Nagyikám most készül "hazamenni". Köszönöm, hogy elolvashattam, hogy megosztottad!

    VálaszTörlés